A tanulmány a vallási közösségek és a társadalmi tőke összefüggéseit vizsgálja, különös tekintettel a modernkori elszigetelődés és szekularizáció hatásaira. Azt elemzem, miként teremtenek a közös rítusok, az ünnepi szokások és a hitbéli normák erős belső kohéziót, amely bizalmi alapú erőforrásként szolgál a tagok számára. A tanulmány bemutatja a család szerepét a vallásos értékek átörökítésében, valamint a közösségi segítő hálózatok gyakorlati működését a mindennapokban. Ugyanakkor rávilágít a jelenség ambivalenciájára is, hiszen a szoros belső kötelékek egyszerre nyújthatnak biztonságot és vezethetnek a külvilág felé mutató zártsághoz. Végső konklúziója, hogy a vallási keretek között létrejövő kapcsolatrendszer jelentős társadalmi potenciált hordoz, ám annak pozitív kiaknázása a közösség nyitottságától függ.

This study explores the correlation between religious communities and social capital, particularly focusing on the impacts of modern isolation and secularization. It analyzes how collective rituals, festive traditions, and faith-based norms foster robust internal cohesion, functioning as a trust-based resource for community members. The research illustrates the family’s pivotal role in the intergenerational transmission of religious values and examines the practical operation of communal support networks in daily life. Furthermore, it highlights the inherent ambivalence of this phenomenon: while strong internal bonds provide security, they may concurrently result in social insularity from the external world. The final conclusion posits that social networks established within religious frameworks possess significant social potential, the positive utilization of which is contingent upon the community’s degree of openness.