A tanulmány a nők számára igénybe vehető nyugdíjkonstrukció (Nők40) működését és társadalmi-gazdasági jellemzőit vizsgálja a 2011 és 2025 közötti időszakban. A program lehetővé teszi, hogy azok a nők, akik legalább negyven év jogosultsági idővel rendelkeznek – amelyből minimum harminckét év a ténylegesen ledolgozott idő –, az általános öregségi nyugdíjkorhatár elérése előtt csökkentés nélküli teljes nyugdíjban részesüljenek. A konstrukció bevezetése a magyar nyugdíjrendszer egyik jelentős intézményi változásának tekinthető, mivel a korhatár előtti nyugdíjazás egyéb formáinak megszüntetésével párhuzamosan egy speciális, nemi alapon differenciált kilépési lehetőséget teremtett. A leíró elemzésünk célja a Nők40 ellátás igénybevételének időbeli alakulásának, demográfiai sajátosságainak és területi mintázatainak feltárása. Vizsgálatunk a Magyar Államkincstár adatai alapján a 2011–2025 közötti időszakra épül és bemutatja a megállapítások számának alakulását, az ellátások átlagos induló összegének változását, valamint az ellátást igénybe vevők életkori, területi és családi jellemzőit.

Az eredmények szerint a bevezetés évében jelentős „feltorlódás” volt megfigyelhető az újonnan jogosultak körében, amelyet követően az éves megállapítások száma később stabilizálódott. Az ellátások átlagos összege az elmúlt másfél évtizedben több mint a háromszorosára emelkedett, ami részben a bérdinamika, részben a nyugdíjemelések hatásával magyarázható.

Elemzésünk igyekszik rámutatni arra is, hogy a konstrukció igénybevételének legjellemzőbb életkora ötvennyolc–ötvenkilenc év, ugyanakkor az utóbbi években fokozatos kitolódás figyelhető meg a nők belépési életkorában. Területi szempontból az ellátás összege és az igénybevétel aránya szorosan összefügg az ország gazdasági fejlettségének térszerkezetével, vagyis a legmagasabb ellátások a fővárosi és nyugat-magyarországi térségekben jelennek meg, míg az alacsonyabb nyugdíjösszegek elsősorban a periférikus régiókban jellemzők. Leíró elemzésünk továbbá azt is igazolja, hogy a konstrukció elsősorban a gyermekes édesanyákat érint, mivel az ellátásban részesülők túlnyomó többsége nevelt gyermeket.

Az eredmények hozzájárulnak a Nők40 intézményének társadalompolitikai és nyugdíjrendszeri értelmezéséhez, valamint a magyar nyugdíjrendszer működésének empirikus megismeréséhez és megértéséhez.

This study examines the functioning and socio-economic characteristics of the Women40 preferential pension scheme in Hungary during the period 2011–2025. The programme allows women with at least forty years of eligibility—of which a minimum of thirty-two years must be actual employment—to receive a full pension without reduction before reaching the statutory retirement age. The introduction of this scheme represents a significant institutional change in the Hungarian pension system, as it created a specific gender-based exit channel in parallel with the abolition of most other forms of early retirement.

The aim of our descriptive analysis is to explore the temporal dynamics, demographic characteristics, and territorial patterns of the take-up of the Women40 benefit. The analysis is based on administrative data provided by the Hungarian State Treasury covering the period between 2011 and 2025. The study presents the evolution of the number of newly granted benefits, changes in the average initial pension amounts, and the age, territorial, and family characteristics of the beneficiaries.

The results show that in the first year following the introduction of the programme a considerable “accumulation” of eligible beneficiaries emerged, resulting in an exceptionally high number of new claims. In subsequent years the annual number of newly granted pensions stabilized. The average amount of the benefit has more than tripled over the past decade and a half, which can partly be explained by wage dynamics and partly by pension indexation.

The analysis also demonstrates that the most typical age of entry into the programme is fifty-eight–fifty-nine years, although in recent years a gradual postponement of the entry age can be observed. From a territorial perspective, the level of benefits and the rate of take-up are closely associated with the spatial structure of Hungary’s economic development: the highest pension amounts appear in the capital region and in the more developed western parts of the country, while lower pension levels are more characteristic of peripheral regions.

Finally, the descriptive analysis confirms that the scheme primarily affects mothers with children, as the overwhelming majority of beneficiaries have raised children. The findings contribute to the social policy and pension-system interpretation of the Women40 scheme and provide empirical insights into the functioning of the Hungarian pension system.