A tanulmány elméleti szempontból tárgyalja a lakhatást, elsősorban filozófiai és szakpolitikai kontextusban. Filozófiai elméletek alapján az otthon és az önazonosság, életminőség és biztonságérzet kapcsolatát járja körül. Szakpolitikai vonalon a 2000-ben kezdődő polgári otthonteremtés főbb csomópontjaival, körülményeivel, azok jellegzetességeivel, ideológiai értéktartalmaival, illetve a családokra és gyermekvállalásra gyakorolt hatásával foglalkozik. A tanulmány rámutat arra, hogy a lakáspolitika ideológiai gyökerei és megvalósítási formái országonként eltérnek, azonban az állami beavatkozás mértéke és célrendszere alapvetően meghatározza a lakhatás elérhetőségét és fenntarthatóságát. Magyarországon a lakás a családok döntő többségének a legfontosabb (és gyakran a legnagyobb értékű) vagyontárgya, amely egyben a családok létbiztonságának alapja is.

This study examines housing from a theoretical perspective, primarily in philosophical and policy contexts. Based on philosophical theories, it explores the relationship between home, self-identity, quality of life, and sense of security. On the policy front, it deals with the main points, conditions, characteristics, and ideological content of the civil home creation that began in 2000, as well as its effects on families and childbirth. The study highlights that the ideological roots and implementation methods of housing policy differ across countries; however, the extent and objectives of state intervention fundamentally determine the accessibility and sustainability of housing. In Hungary, housing is the most important (and often the most valuable) asset for the vast majority of families and serves as the foundation of their existential security.