A vizsgálat arra keresi a választ, hogy a szülői minták hiánya vagy azoknak deviáns képe milyen hatással van a felnőttek életére. A kutatás alapja Mead szerepjáték elmélete, miszerint a gyermek az utánzás alapján tanul, ideális esetben azt, hogy anyukához hasonlóan mos, főz, takarít és gondoskodik. A gyermekvédelmi szakellátásban élők közül ezt, csak az igazán szerencsések élhették meg, viszont gyakran nem ezeket, hanem a bántalmazást tanulják el és a szülői szeretet semmilyen formáját nem tapasztalják. Gyermekvédelmi szakellátásban felnőtt hét nővel és három férfival készültek élettörténeti interjúk, akik nevelőszülőknél vagy nevelőotthonban nevelkedtek, emellett két esetet leszámítva mindenki volt már házas és gyermekeik is vannak. A kutatás az élettörténeti interjúk alapján hasonlítja össze a gyerekkorban megjelenő és mintaként szolgáló felnőtteket az alanyokkal. Sok hasonlóság van a mintaként szolgáló felnőttek és a megkérdezettek házasodási és gyereknevelési szokásai között. Azonban több esetben előfordult az is, hogy újra megélték a gyerekkorban megjelent bántalmazást vagy ők is aktív cselekvőkké váltak. Azok a megkérdezettek, akik ebből a deviáns légkörből ki tudtak lépni az önfejlesztést, önismereti munkát és a terápiák jelentőségét hangsúlyozták. [...]

The study explores the impact of the absence or deviant nature of parental role models on the lives of adults. Based on Mead’s role-play theory, which posits that children learn through imitation, ideally learning domestic responsibilities by example, the research highlights that only the truly fortunate in child protection services experience such models. Often, children learn abuse instead and never experience parental affection. Life story interviews were conducted with ten adults (seven women and three men) who were raised in foster care or children’s homes. Most have been married and have children. The study compares childhood role models with the subjects’ adult lives, revealing similarities in marriage and parenting patterns, though in many cases, childhood abuse was repeated or the subjects became abusers themselves. Those who escaped this deviant environment emphasized the importance of self-improvement, self-awareness, and therapy. [...]