Ritkán barátkozom az orvosommal, nem is nagyon van orvosom. A fiatal kollégával jó tíz évvel ezelőtt, a műtőben találkoztam először. Vizitnél inkább csak a hangját hallottam, lusta voltam kinyitni az ép szememet, jó nagy kötéssel a másikon napokig azt játszottam, nem hallok, nem létezem. A műtétem után pár nappal a klinikakertben sétáltam, vagy inkább botorkáltam, amikor rám köszönt...

I rarely make friends with my doctor, and I don’t usually have one. I first met the young colleague in the operating room about ten years ago. During ward rounds, I mostly only heard his voice; I was too lazy to open my good eye, the other being tightly bandaged. I pretended for days not to hear or exist. A few days after the operation, I was walking, or rather stumbling, in the clinic garden when he greeted me...