Mióta babám van, állandóan guggolok, földön ülök, mászok, törpében járok, csipegetek, szájat törlök, fertőtlenítek. Mióta babám van, fáj a derekam, a hátam, a térdem, a vállam, a nyakam, a szemem, néha még a fejem. Mióta babám van, gyerekdalokat dúdolok, mormolok a buszon, villamoson, metrón, mondókákat mantrázok magamban és együttérző pillantásokat vetek idegen anyákkal, ha az utcán elmegyünk egymás mellett, azt sugallva, mi egy ligában játszunk. Képzeletben pacsit dobunk a másiknak és gondolatban megveregetjük egymás vállát, hogy azért jól csinálod anyukám. [...]

Since I have a baby, I'm constantly squatting, sitting on the floor, crawling, walking like a dwarf, picking, wiping mouths, disinfecting. Since I have a baby, my back, waist, knees, shoulders, neck, eyes, and sometimes even my head hurt. Since I have a baby, I hum children's songs, mumble on the bus, tram, subway, recite rhymes in my head, and exchange understanding looks with other mothers on the street, implying we're in the same league. In imagination, we high-five and mentally pat each other's backs for doing a great job, mom. [...]