Levélafogságból Szirmai bácsi fejébe nyomta még a békeidőben a feleségétől kapott szegett szélű kalapját, megállt az ajtóban és csak annyit mondott: ”Vigyázzatok egymásra, míg visszajövök!” Nem jött vissza többé. A Péterfy Sándor utcai kórház alagsorában azonosította két nap múlva a felesége a holttestet. A nyakán érte az eltévedt golyó, s azonnal elvérzett. „Meghalt 1956. november 5-én. Emlékét őrzi szerető családja.” Valaki nemzeti színű szalagot is kötött a kereszt tövébe, jelezve, hogy közös a gyász és közös az emlékezés is...

Letter from captivity. Uncle Szirmai still wore the brimmed hat given by his wife in peacetime, stood in the doorway, and simply said: "Take care of each other until I return!" He never came back. Two days later, his wife identified his body in the basement of Péterfy Sándor Street Hospital. A stray bullet hit his neck, and he died instantly. “Died on November 5, 1956. His loving family remembers him.” Someone also tied a ribbon in national colors to the base of the cross, indicating shared mourning and remembrance...