KAPOCS folyóirat, 2022/2. szám (12. oldal, kiadja a
KINCS)
Mindig velem
B E T E K I N T Ő
Édesapám, első férfi,
mozzanataim idézi.
Régi emlékeim róla,
gyermek érzelmek, ki tudja?
Úton-útfélen is társam,
édesapám hasonmásam.
Lépteim mind elé járnak,
s legénytolla hull fiának.
Vigaszom és bátorítóm,
bölcs élete útravalóm.
Ifjú lelkét, már átadta.
Mi a titka? Sosem mondta.
Édesanyám, első asszony,
utam védi, mint őrtorony.
Egy érintés, csak még egyszer,
ölelése, nekem tenger.
Biztonságom s büszkeségem,
örömöm is neki legyen.
Dicsérete vigyázó kar,
mindig velem, mindig szárnyal.
Bölcs szavaik, lelkem fénye,
s ifjú óráimnak bére.
Örökké előttem jártok,
szép családom, szép virágok.
Bocsátsátok életemet,
tova szálló féltésemet.
Búcsú szavak erőtlenek,
korommal jár, de értetek.
Szenvedéstek, elszenvedem,
s ha tűrtök, én is szüntelen.
Régi sétánk most is velem,
boldog békém, elengedem.
Kulcsszavak: apa, anya, emlékezés, család, líra