1998. mérföldkő a magyar családpolitika történetében. Vissza kellett állítani annak önállóságát és új szempontokat kellett érvényesíteni. Az előző parlamenti ciklusban a szociálliberális kormány ugyanis nem folytatta azt a közel egy évszázados hagyományt, amelyben a népesedési helyzet javítása és a családok jólétének növelése érdekében újabb és újabb kormányzati intézkedések történtek. A folyamat 1912-ben a családi pótlék részleges bevezetésével és folyamatos fejlesztésével kezdődött. Jelentős lépés volt a terhességi és gyermekágyi segély bevezetése. A konkrét családtámogatási juttatásokon túl, népegészségügyi, munkaügyi és szociális intézkedésekkel is szolgálták a családok helyzetének javítását. Érdemes például az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, népszerű nevén az ONCSA szerepét megemlíteni. A jól működő szervezet célja az volt, hogy a szegénységből kiemelje és a társadalom önfenntartásra alkalmas tagjává tegye a rászorulókat. [...]

1998 marked a milestone in the history of Hungarian family policy. It was necessary to restore its independence and enforce new perspectives. The previous socialist-liberal government cycle had not continued the nearly century-old tradition of enacting government measures to improve the demographic situation and the well-being of families. The process began in 1912 with the partial introduction of family allowance and its continuous development. The introduction of maternity and childbed benefits was a significant step. In addition to direct family support benefits, public health, labor, and social measures also contributed to improving the situation of families. For example, the role of the National People’s and Family Protection Fund, popularly known as ONCSA, is worth mentioning. The goal of this well-functioning organization was to lift the poor out of poverty and turn them into self-sustaining members of society. [...]